’’Budán lakni világnézet.’’ Budán bisztróba járni pedig életérzés. Méghozzá milyen jó érzés. Valahogy így született meg a Déryné, anno 1951, és így épült újjá immáron öt esztendeje.

Olyan, mintha visszacsöppennék a békebeli évtizedekbe, a csinos kisasszonyok és az úri polgárok korába, amikor a nők nem nevették ki a férfit, ha az a vállára terítette a kabátját. Egy apró szeletet elcsenhetünk a régmúlt időkből, újra hallgathatunk swinget, és az égvilágon senki nem fog furán bámulni ránk, ha pezsgőt rendelünk délután. A Déryné nem étterem, nem cukrászda, de még csak nem is bár. Ez a hely egy igaz szerelem. És ez az írásban átadhatatlan, szerelmes hangulat itatja át az ott készített, utolsó kis kenyérmorzsát is.

Szeretjük reggel: fél nyolckor kiülni a fűszernövényes teraszra, friss pörkölésű kávé, roppanós bécsi virsli, majd pillekönnyű croissant a házi baracklekvár mellé. Egy mosoly a korai órákban, hogy ne ugyanúgy kezdődjön minden egyes, álmos, hétköznapi reggel.

Szeretjük délben: elfogyasztani a cserfes barátnőkkel az ebédet a csordultig megtelt bisztróban. Vigyázat, mert fél kettőre minden elfogy és a házi kenyeret is nagyon hamar elkapkodják. A burgonyás cipő pedig mindenkinek kötelező!

Szeretjük délután: isteni Rákóczi túróst enni, vagy olyan túrógombócot, amit csak a nagyi tudott, sok fahéjas tejföllel és édes morzsával. Egy könyv, egy kávé, és a halk zongoraszó. Ismerős arcok bújnak össze minden sarokban.

Szeretjük este: friss osztrigát szürcsölni, rozépezsgőt rendelni, nagyokat nevetni a rengeteg jóbaráttal. Fülledt, éjjeli zsibongás télen. Fülledt, fűszeres este nyáron.

    

     

Szeretünk enni, szeretünk élni és tudjuk, hogyan kell szeretni. A Dérynével nem volt nehéz szerelembe esni.

          

     

     

     

                                                                                                          Szentesi Évi

• bisztró buda déryné étterem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!