Kövess minket Facebookon.
Minden kapcsolatból tanulunk valamit. Ha mást néha nem is, de azt biztos megtudjuk, hogy mi az, amit többé már nem akarunk eltűrni. Ha egy olyan emberrel sodort össze az élet, aki minden szituációban kizárólag saját magát helyezte előtérbe, akkor valószínűleg a következő dolgok ismerősek lesznek.
olvass továbbÚgy vagyunk egy kicsit a jól működő kapcsolatokkal, mint az álomalakkal. Nagyon szeretnénk elérni, vágyunk rá, és azzal áltatjuk magunkat, hogy mindent megteszünk érte, közben pedig csak csodabogyóktól és gyors fogyást vagy életünk végéig tartó boldogságot ígérő diétáktól vagy szerelmi „receptektől” várjuk a megváltást. Pedig pontosan úgy kell dolgoznunk egy jól működő kapcsolaton, ahogyan az álomalakért időt és energiát nem sajnálva kell sportolnunk és helyesen étkeznünk. Ez nem fog csak úgy magától menni, figyelnünk kell és megértenünk magunkat és a másikat, és bizony, sok esetben áldozatokat hozni.
olvass továbbAz első randi sosem egyszerű, bár általában mindig emlékezetes. Ha rosszul sikerül, akkor utólag jót nevethetünk rajta a barátainkkal, és azon lehetünk, hogy sose sikerüljön többet így, ha viszont jól megy, akkor később lesz mit mesélni az unokáknak.
olvass tovább
Szakál-Szabó Szandra
Már hallom is, ahogy felmordul a tömeg, az olvasók valószínűleg sokan nem értenek velem egyet, hiszen a mai orvostudomány jelenállása szerint nagyon - nagyon sok nő és férfi, pár küzd, ezzel a problémával.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Soha nem találkoztam még közelről az öngyilkosság jelenségével. Csak hírekből és statisztikák alapján hallottam, ahogy szakemberek fejtegetik, hogy miért lépi meg valaki ezt, ezért nem is akartam mélyen beleásni magam egy ilyen nem túl vidám témakörbe. Aztán egy hétfő reggelen elért engem is a hír: valaki, akivel addig minden nap találkoztam, beszéltem, dolgoztam, úgy döntött, hogy nem akar tovább élni.
olvass továbbAz életünknek bizonyos szempontból igazán egyszerű céljai vannak, az, hogy az emberek szeressenek minket. Őszintén, feltétel nélkül. Hogy biztonságban érezzük magunkat, tudjuk, hogy az, hogy időnként kicsit elviselhetetlenek vagyunk, nem változtat a szeretet tényén, és nem kell különösebben megfeszülnünk ahhoz, hogy elérjük ezt. Ehhez viszont nincsen semmilyen különleges recept, mindössze annyit kell tenned, hogy saját magadat adod.
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
A történet a következő volt. Egy fiatalemberrel ismerkedtünk és talán nem mondok nagyot, ha azt mondom, sokat gondoltunk egymásra, hiszen sokat is kommunikáltunk. Majd egyszer csak semmi. Üresség.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.
olvass tovább
Mertain Lilla
Életem során bátran mondhatom, hogy sokszor voltam erős. Nagyon erős. De elsősorban nem magam miatt. A körülöttem élőknek. Bárkinek, akinek kellett a támaszt nyújtó kezem. Úgy érzem mindig is és most is olyan vagyok, mint egy hatalmas kő, amit nem lehet olyan könnyen kettétörni. Olyan, mint a tűz, amit nem olyan könnyű eloltani, és olyan, mint a víz, amit nem lehet olyan könnyen elzárni. Soha nem akartam és nem tudtam nemet mondani, senkinek, és semminek…ez sokszor volt hiba…
olvass tovább
Virág Klaudia
Mikor az ablakunk zárva, sokszor a fény is alig szűrődik be rajta, eltakarja a függöny is, és talán olyan rég nem nyitottuk ki, hogy már a zár is elromlott, berozsdásodott rajta. Kinyitnánk, de olyan rég használtuk, hogy már azt is elfelejtettük, hogyan működik. Milyen érzés, mikor a szívünkkel is ezt tesszük?
olvass tovább
Róka Fanni
A minap egy hosszú vonatút során fogalmazódtak meg bennem a következő gondolatok. Rengeteget elmélkedtem ezen a témán, hiszen az emberi kapcsolataim mostanában eléggé zűrösen alakulnak, így nem mindig tudom, hogy mi is a valódi, illetve, hogy mit jelent bízni. Tudom, ezek a labilis érzések nem valami jók, pláne, ha nap, mint nap küszködik velük az ember.
olvass tovább
Király Eszter
Egy kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó magány jobban sajog, mint a fizikai érintés hiánya. Önostorozó lélekéheztetésbe kezdünk, ami szomorú, magányos cselekedet, és ha túl sokáig végezzük, életstílussá válhat, zsémbes, irigy, besavanyodott, rosszmájú embert formálva belőlünk. Pedig aki elment, nem vitte magával a napot. Nem kell a tükröket letakarni, és nem kell megállítani az órát az ő kedvéért. Számunkra nem állt meg az idő.
olvass továbbMa megint nehéz volt az ébredés. Igazából legszívesebben napokat aludnék végig ilyenkor. Ismerős az érzés, ismerős a testemet átjáró reakció, mégsem lehet megszokni. Ennyi év után még mindig nem tudok komfortosan mozogni a szorongásaimban.
olvass tovább
Dr. Németh Eszter
Ha ez a történet egy 56 éven át tartó házaspárról szólna, akik négy órás különbséggel haltak meg, akkor ennek hallatán megdobban a szívünk. Vagy abban az esetben is, ha olyant olvasunk, hogy egy 95 éves özvegy úr szerelmes verset írt a feleségének, és elindult vele egy dalszöveg író versenyen. Miért érintik meg szívünket ilyen szinten ezek a történetek?
olvass továbbBár a társadalom egyre elfogadóbb a melegekkel szemben, mégis a globális erőfeszítések ellenére is a homofóbia egy létező jelenség.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Ugye, hogy milyen nehéz elmerengeni azon a rengeteg csalódás és vakvágány után, hogy van esetleg valaki, akit érdekel, hogy miért van rossz kedved, napod? Aki végig szeretné hallgatni a sötét gondolataidat, hogy megbeszélje veled azokat, aztán együtt kikászálódjatok a negatív spirálból? Amikor egy ilyen emberrel kerülsz kapcsolatba, hirtelen megtapasztalod azt az ismerős érzést, amit a szüleidtől kaptál mindig: újra megtapasztalod, hogy milyen, ha valaki úgy szeret, ahogy vagy.
olvass tovább
Tóth Adél
Manapság egyre többet hangoztatják az önszeretet fontosságát, a belső béke megtalálását és az önmagunk elfogadását. Úgy hiszem, ennek különös jelentősége van a mai időkben. Nem véletlen, hogy sokszor ebbe futunk, hiszen ebben a felgyorsult ingergazdag világban valahogy nehezebb megtalálni a belső békénket.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
A nem tudás és a nem tudni akarás lehet az egyetlen, ami szerencsétlenné tesz. A legtöbb félreértés és szenvedés abból adódik, hogy a másiknak mit kellene megtennie nekem. Értem. Semmit! Bosszant, hogy se nem gondolatolvasó, se nem tudom kézi vezérlésre rakni. Hogy nem tudja, mit, hogyan tegyen, hogy szerethessem és cserébe végre én is szeretve érezzem magam? Mit nem lehet ezen megérteni? Hát erről van szó! Ismerős, ugye? Ha igen, gyorsan hagyd abba, mert a legnagyobb szenvedést épp ez az érzelmi hozzáállás okozza. Amíg állítólag szeretsz. Állítólag.
olvass tovább
Király Eszter
A fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai. A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit.
olvass tovább
Pilát Gábor
Az a nő, aki nem fogadja el, hogy nőnek született, vagy nem éli meg büszkén női szerepét, nem több, mint egy királynő, aki nem méltó a korona viselésére. A férfi esetében ugyanez a helyzet. Ha képtelen a kormányzásra, vagy azt csak az uralkodása eszközeként használja, akkor hamis király.
olvass tovább
