---

A kislány, aki egykor voltam

• 2022. január 24.
• Szabó Rebeka

Lehet nem is sejted, de mindig beléd kapaszkodom. Jól emlékszem, milyen sokat ábrándoztál arról, vajon büszke leszek-e majd rád? Én, az idősebb éned, aki már felnőtt. Emlékszem, mennyire féltél attól, hogy visszatekintve a múltra, nem tartanálak értékes, fontos kislánynak. Hát csak tudd: A lehető legbüszkébb vagyok rád. Mindenért.

olvass tovább

Végig lehet-e csinálni egy életutat boldogtalanul?

• 2022. január 17.
• Szabó Rebeka

Arra már rég rájöttünk, hogy az emberiség mozgatórugója végülis a boldogság keresése. Még, ha élethosszig tartó, akkor is. Kérdés, hogy vajon végig lehet-e csinálni egy életutat boldogtalanul?

olvass tovább

Valahogy majd úgyis lesz

• 2022. január 12.
• Szabó Rebeka

Idejét sem tudom már, mikor aludtam egy jót igazán. Arról pedig már mind hallhattunk, hogy, ha van valami, ami rendkívül destruktív módon hathat mind a mentális, mind a testi épségünkre, az bizony az alváshiány.

olvass tovább

„Magának köszönheti a hülyéje!” – ezért fáj annyira a „catcalling” jelenség

• 2022. január 08.
• Szabó Rebeka

Úgy gondolom a legtöbbünk számára nem ismeretlen az úgynevezett „catcalling” jelenség. Télen, nyáron, bármerre is járunk, ott kísért valahol. De mi is az a „catcalling”, és miért mondhatjuk, hogy ez egy rendkívül érzékeny, problémás téma?

olvass tovább

Álmok, melyek ránk találnak

• 2022. január 05.
• Szabó Rebeka

Különös, de az élet egyfajta furcsa „játékot” űz velünk. Mintha fiktívkarakterekként ingáznánk ide-oda. Bizonyos időközönként pedig kiválasztódunk, mert ezt a lapot osztotta a sors. Kiválasztódunk nehéz, vagy könnyebb feladatokra, és ezek váltják egymást. 

olvass tovább

Szétestem és újjáépíteném magam

• 2021. november 28.
• Szabó Rebeka

Hazudhatnám azt, hogy időszakos csupán ez az érzelmi hullámvasút. Hazudhatnám azt is, hogy még mindig erősen hiszem: Lesz jobb.

olvass tovább

Hazudhatok magamnak is?

• 2021. november 25.
• Szabó Rebeka

Néha azt érzem, hogy fáradhatatlanul csatangolok az utamon, szünet nélkül, és nem találok semmit sem, ami kapaszkodót jelentene, egy kis pihenőt a szélviharban. Időnként még az is nehezemre esik, hogy saját magamnak valljam be az érzéseimet. A manír nélküli, felszínt is felhasító érzéseket. Pedig lenne mit mondanom. Lenne mit mesélnem. A nagyvilágba kiáltanám, hogy úgy érzem nem bírom a súlyos terhet, ami a vállamra nehezedik.

olvass tovább

A trauma érzelmi oldala

• 2021. november 24.
• Szabó Rebeka

Ha megértenénk, hogy a trauma magában foglalja az érzelmi sérüléseket is, akkor több ember léphetne a gyógyulás tényleges útjára. Lelki, és testi értelemben is.

olvass tovább

Valóság-rajzaink kontúrok nélkül

• 2021. szeptember 30.
• Szabó Rebeka

Papírra vetődtem, egyszerű, ki nem forrott pálcika emberként. Semmilyen árnyékolástechnika, vagy erős, pompázó szín. Csak az alap vonalak.

olvass tovább

Egyszerűen csak félek

• 2021. szeptember 23.
• Szabó Rebeka

Bár sokszor hangoztatom, milyen veszélyes, amikor valami folyton visszahúz minket, de beismerem, félek. Leginkább akkor, amikor a lelkem legmélyén megbúvó dolgokkal nézek szembe.

olvass tovább