Mikor érett valaki egy tartós párkapcsolatra?
Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet kerget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának.
olvass továbbA párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.
Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet kerget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának.
olvass továbbNem az egzisztencia a lényeg, hanem a tenni és élni akarás. A státusz, ami a nőt állítólag vonzza, nem arról szól, amire a férfiak gondolnak. A konvencionális elv, miszerint a férfi vadászik és a nő életben tartja a tüzet még nem tesz pénzéhessé, vagy számítóvá, nem akarjuk őt lehúzni. Mert mi is ugyanúgy képesek vagyunk vadászni, és mindezt hazahozni.
olvass továbbKorán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.
olvass továbbKapcsolatunk négy lábon álló asztala egyszer csak elkezd billegni, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a lanyhuló melegségű kötelékben, ebben a lazuló szerelemketrecben, ahol egyébként elvagyunk és remekül működünk együtt, de fájón hiányzik a meghittség és a szenvedély.
olvass továbbElfáradt a kapcsolat. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, minőségi idővel, energiával, figyelemmel, szerelemmel töltötték fel. Mutatnánk, hogy időt kérünk, de már egyre kevésbé viseljük el a másik jelenlétét, napjainkba bekúszott a gyötrő, betokosodott unalom.
olvass továbbAz igazi férfinek kialakult erkölcsi iránytűje van. A férfi mindig megteszi az első lépést, ha egy nő befészkelte magát a gondolataiba. Nem riad vissza a kényelmetlen párbeszédektől, világosan kifejezi álláspontját, szándékait, érzéseit egyértelműen kinyilatkoztatja. Mindig pontosan tudja, mikor invesztáljon energiát egy kapcsolatba, és mikor adja át magát teljesen. Egy férfi minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit, azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz.
olvass továbbA kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.
olvass továbbMilyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.
olvass továbbAki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.
olvass továbbAz elhallgatások, kételyek, ki nem mondott vágyak alattomosan hálózzák be kapcsolatainkat. Az elégedetlenség ott lappang közöttünk, de képtelenek vagyunk megosztani egymással. Egyszer csak elveszítjük a hangot, minduntalan eltévedünk az egymáshoz vezető visszaúton, elbeszélünk egymás mellett, a szavak félúton megbotlanak, el sem jutnak a másikhoz.
olvass továbbHa a kapcsolat elején nem vagyunk tisztában érzéseinkkel, nem feltétlenül jelent rosszat. Az első hetekben senki nem töpreng prózai dolgokon, egyszerűen csak kirobbanóan boldog, élvezi a pillanatok szépségeit, úszik a boldogság mámorában. Aztán halványul az idealizált kép, majd lehull az álarc, láthatóvá válik az esendő ember.
olvass továbbA majdnem kapcsolatokban soha nem tudjuk hányadán állunk a másikkal, és nem mondjuk ki a játék nevét. A majdnem szerelmeket legalizálnánk, felvállalnánk, és kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, mert olyan régen várunk a nagybetűs Kapcsolatra, megérdemeljük a jót.
olvass továbbA férfiak egy része azt gondolja, hogy nincs már szükség lovagias gesztusokra, hiszen a nők minden szempontból egyenjogúságot akarnak, tehát kapják meg, amire vágynak, ne járjon nekik a megkülönböztetett bánásmód.
olvass továbbFélelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, félünk feladni a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság.
olvass továbbA boldogság az arcunkra simított álarcok elhagyásában rejlik, és abban a pillanatban talál ránk, ha az értékeink és a vágyaink tudatában merünk önmagunk lenni. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az a pillanat, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít. Amikor valaki személyiségén átragyog az erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően is cselekszik.
olvass továbbA párkapcsolati harmónia nem jár együtt az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, szomorú kényszer-kompromisszumot kötni és szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, igényeket.
olvass továbbA hűség lemondás. Lemondás pillanatnyi vonzó érdekeinkről korábbi döntésünk és adott szavunk nevében. Önmagunkba vetett hitünk próbája is, megmutatja, mennyire bízunk döntésünkben, hogy akkor sem térünk le a választott útunkról, ha a távolban már csak pislákolnak az irányfények. A hűség érték. Sokan oly mértékben elveszítették a becsület, a tartás, a tisztesség irányfényét, hogy már fel sem tűnik, ha másoknak megmaradt.
olvass továbbMiért lesz valaki újra és újra szerető, az örök harmadik? Miért ismétlődik újra és újra ugyanaz a méltatlan minta? Egy titkos viszony csekély jogokat biztosít, mégis számtalan nő (és férfi) beleragad a szeretői státuszba.
olvass továbbMikor kezdődött? Amikor meghívott egy kávéra? Vagy inkább akkor, amikor a jegygyűrűmet a tárcámba csúsztattam és már nem éreztem fájdalmat, vagy lelkiismeret furdalást? Vagy talán sokkal korábban kezdtem el szinte észrevétlenül, apró léptekben leválni rólad, szeparálódni, saját életrészt kialakítani, ahová neked tilos volt a bemenet?
olvass továbbEgy érzelmileg gátolt társsal nem lehet érzelmileg kapcsolódni. Belső élményeiről, saját érzéseiről nem beszél. A „mondj már valamit” ismétlésébe lassan belefáradunk, fogalmunk sincs mi zajlik benne. Érzelmi szükségleteit, alapvető vágyait kapcsolataiban nem képes kifejezésre juttatni.
olvass tovább